Hallgat a nap hegyével, Reményik Sándor összes versei

Reményik Sándor: Pilatus

hallgat a nap hegyével férgek utáni gyógyszer hányás

Nem suttog lomb a barna, görcsös ágon, S mely rajta énekelt, a víg madár Rég hallgat, s a kihalt, hideg világon Virágtalan, de nyúgodt a határ. Nyugodt, mig a tavasz első fuvalma A csillogó mezőn végig futott, Egy délen át a nap-meleg hatalma A téli tájon győzve elhatott. S im újra felriad ezer szavával A nagy természet álmai után, A csermely felzúg, olvadott havával Patak rohan a hegynek oldalán; A jéglepelt egy napnak olvadása Elvonta, szinlett nyúgalom helyett Feltűnt az elmult ősznek hervadása, S a pusztaság a barna föld felett.

hallgat a nap hegyével örökletes rákos hodgkin

S a nyár ha jő virágos köntösében, Mi bájoló a messze láthatár; A föld világosabb, zöld rejtekében Gyönyörről énekel minden madár; Az ágak nyögve föld felé hajolnak, Nem birva többé édes terhöket; A csermely zúg, virágok illatoznak, S örömzaj tölti a természetet.

Örömzaj, - míg az ősz első ködével Homályt borít a színes táj felett, S téli halált hirdetve jégszelével, Egyszerre elront annyi életet.

hallgat a nap hegyével kerek féregszín

Sárgán lehúll a lomb sötét tövéről, Eltűnt az illat, a virágozás, A fecske messze száll e bú helyéről, S csak csend marad, csak őszi hervadás.

Lásd még